Hát...ez most sajnos elúszott egy lábujjtörés miatt....Sejtettem hogy valami nagyobb baj lehet a szokásos edzésen beszedett apró sérüléseken túl. Két hete nulla javulást mutatott, így ma (végre) elmentem dokihoz, aki megállapította hogy mi a probléma. 4-6 hét pihentetés, de ha 2 hét múlva sem javul, akkor gipszelés jön.

Szóval ez most ennyi volt. Köszi mindenkinek aki olvasott, bíztatott vagy bármilyen pozitív visszajelzést adott! Ha lesz még lehetőségem, folytatom itt (is)!

Z

Nem indult úgy a felkészülés ahogy terveztem. 2x1 hét betegség és egy hét snowboardozás elvitt három hetet, majd az utána következő hetek se robbantották be a motort úgy ahogy gondoltam. Hirtelen azon kaptam magam, hogy félúton vagyok, és közel se annyi munkát végeztem mint amennyit elterveztem...

7 hetem van van a mérlegelésig, ahol hoznom kell a 77kg-os súlyt. Ma reggel 86.5kg (sic!) voltam. Hiába no, nem marad eredmény nélkül az esténkénti bundáskenyér tejföllel és sajttal elfogyasztása a kanapén hempergőzve. Nembeszélve a sajtos tortilla sajtos tunki kombóról, ami egyenesen bűncselekmény!

Munka tehát van. Nem lehetetlen elérni a súlyt, de lesz nyüszítés rendesen a cél érdekében. Dehát HEY!!! Ha könnyű lenne, mindenki ezt csinálná. Így a héten bele is vágtam a diétába. Minimális szénhidrát (lehet akár 0 is), 0 nasi (bőgök), 0 alkohol (hangosan bőgök), 0 tivornyázás (annyira bőgök, hogy elfogytak a könnyeim). Még a napi 1 dobozos kóláról is le kell mondanom, amiről pedig tudjuk hogy Isten legnagyobb ajándéka az emberiségnek a majonézes torma után. 

Átmazsolázva a futárcégek diétes napi menüit, azért nem este annyira kétségbe, hogy akkor innentől csak natúrcsirke+rizs lesz a menü. Van választék, lesznek ízek (remélem). Diétás kajára tehát mondhatjuk hogy kipipálva.

A héten belekezdtem a rendszeres reggeli futásba. Ha a párom nem kelt fel időben (5:00), és nem noszogat, akkor első alkalommal tutira átalszom. Ok-ok...másodikra is... Egyébként "csak" a koránkelés a szar benne, és az is csak az első pár alkalomkor, amíg nem válik szokássá. Utána észre sem veszi az ember, mert a napirendje részévé válik. Szóval letoltuk együtt (IMÁDLAK) a reggeli 3km-t. Végre süt a nap is, nem atomsötét van már kora reggel, ami kis erőt ad az ilyenkor szokásos, március közepi mínusz nem tudom hány fok ellen.

És (végre) bejött pluszként a Brazil Jitsu is edzésként. Így bővült az álló bunyó és az iskolázás is. Nem beszélve a rendszeres futásról, és pár előre lebeszélt sparringról, ahol mindenféle védőfelszerelésben esünk egymásnak az ellenfelemmel. Így meg is van az edzéstervem a meccsig.

Izgalmas 7 hétnek nézek elébe! 

Ideje "berendezkednem" arra, hogy miként fogom eltölteni a következő 3 hónapot. A tervem az, hogy heti 2x lesz álló bunyó, 2x iskolázás, 2x BJJ és persze csak el kéne menni rendszeresen futni... Most már "csak" a testemnek kell ezt előadni.

Na szóval, a héten nekivágtam. A hétfői iskolázást baromira élveztem. 15x3 perc volt és persze már a felénél éreztem hogy a kondimon van mit javítani. Az utolsó 3 menetre szerintem semmi erő nem volt az ütéseimben. Az esti edzésen már volt (végre) egy kis adok-kapok. Persze a végén annyira kellett az oxigén, hogy hajlandó lettem volna bármit adni érte, csak minél többet kapjak.

Reggel jött a futás, ami azért is kiborító, mert a futáshoz fel kell (kéne) kelni reggel (hajnalban) és nekiindulni  6...6:15...max 7-kor... és letolni minimum 5km-t. Megvan a romantikája, mikor a pároddal közösen futtok a szakadó hóban, miközben beindul az élet körülöttetek. Teli vigyorral az arcunkon ittuk meg a napindító smoothie-kat miután hazaértünk.

Futás közben többször hittem azt hogy szívrohamom van, de szerencsére szó sem volt erről a mért adatok alapján. Estére ki is jött az izmaimon (végre ismét érzem hogy vannak, és ezért az érzésért odavagyok) a fáradtság, ami a járásomban mutatkozott meg leginkább!

Sebaj, megyünk tovább előre! Jöhet a szerdai iskolázás amin kéz és láb technikákat gyakoroltunk! Itt már megvolt a lendületem, a lelkesedésem és úgy érzem bele is adtam mindent, de a végére megint elfogytam.

Tudom hogy a tudatom előbb abbahagyná mint a testem. Hogy egyszerűbb lenne abbahagyni és leengedni a kezeimet. Kidőlni hogy ne kelljen még fél percig tolni az előírt gyakorlatot. Feladni mert már "csak" 10mp van hátra... 

Azt vallom, hogy az igazi fejlődés csakis a komfortzónán kívül kezdődik. Amikor legyőzöd a saját magad által állított korlátaidat, akkor teszel a legtöbbet azért hogy elérd a kitűzött célodat. Márpedig az én célom megvan, ott van előttem! Tisztán látom! Ezzel kelek, ezzel fekszem! A célom az, hogy az ÉN kezemet emeljék a magasba május 11.-én!

Hát ez is eljött...újra.....

Közel 3 hónap kihagyás után (Államvizsgám volt, készülni kellett rá nah) a héten visszavonszoltam a seggem edzésre. Nem mondom hogy könnyen ment 3 hónap féktelen zabálás, némi tivornya és sok kanapén süppedős este után, de muszáj elkezdeni, hiszen május 11. minden nappal egyre közelebb van. Fontos ez a dátum, mert ekkor lesz az első profi MMA mérkőzésem. Erről fantáziáltam pontosan 7 éve (32 évesen) mikor nulla alappal lementem az első edzésre. Emlékszem mennyire kemény volt, de nem azért mert rommá vertek... Ugyan... Kb. fél évig a zsákot se nagyon üthettem meg, "csak" a tükör előtt kellett gyakorolni meg alapozás volt. Azért volt kemény, mert szó szerint nulla kondim volt. Edzés után fél órát feküdtem kint a kocsimban és küzdöttem a hányingerrel amit végül sikeresen legyűrtem.

Az elmúlt 7 évben volt sok jó és sok rossz pillanat. Volt mikor nem adtam bele mindent edzésen, aminek meg is lett az eredménye büntető fekvőtámaszokban vagy burpeekben. Volt nyertes amatőr meccsem, és volt vesztes is. Volt hogy kiütöttek, de volt hogy én nyertem K.O.-val. Minden alkalom egy állomás volt a május 11.-i végállomáshoz.

Rögös 3 hónap áll előttem, ahol szerintem csak saját magam leszek a legnagyobb ellenfelem. Betartani az edzéseket, mindig a maximumot adni ott minden alkalommal, figyelni a kajára, akkor is lemenni edzeni, mikor a halál faszára kívánom az egészet, stb... Szóval van lemondás meg áldozat bőven az úton. De a siker amit a végén kapok, nah az majd kárpótol mindenért. Szóval május 11, JÖVÖK!

Csak az az első edzés miatti kurva izomláz múlna már el...