Ideje "berendezkednem" arra, hogy miként fogom eltölteni a következő 3 hónapot. A tervem az, hogy heti 2x lesz álló bunyó, 2x iskolázás, 2x BJJ és persze csak el kéne menni rendszeresen futni... Most már "csak" a testemnek kell ezt előadni.

Na szóval, a héten nekivágtam. A hétfői iskolázást baromira élveztem. 15x3 perc volt és persze már a felénél éreztem hogy a kondimon van mit javítani. Az utolsó 3 menetre szerintem semmi erő nem volt az ütéseimben. Az esti edzésen már volt (végre) egy kis adok-kapok. Persze a végén annyira kellett az oxigén, hogy hajlandó lettem volna bármit adni érte, csak minél többet kapjak.

Reggel jött a futás, ami azért is kiborító, mert a futáshoz fel kell (kéne) kelni reggel (hajnalban) és nekiindulni  6...6:15...max 7-kor... és letolni minimum 5km-t. Megvan a romantikája, mikor a pároddal közösen futtok a szakadó hóban, miközben beindul az élet körülöttetek. Teli vigyorral az arcunkon ittuk meg a napindító smoothie-kat miután hazaértünk.

Futás közben többször hittem azt hogy szívrohamom van, de szerencsére szó sem volt erről a mért adatok alapján. Estére ki is jött az izmaimon (végre ismét érzem hogy vannak, és ezért az érzésért odavagyok) a fáradtság, ami a járásomban mutatkozott meg leginkább!

Sebaj, megyünk tovább előre! Jöhet a szerdai iskolázás amin kéz és láb technikákat gyakoroltunk! Itt már megvolt a lendületem, a lelkesedésem és úgy érzem bele is adtam mindent, de a végére megint elfogytam.

Tudom hogy a tudatom előbb abbahagyná mint a testem. Hogy egyszerűbb lenne abbahagyni és leengedni a kezeimet. Kidőlni hogy ne kelljen még fél percig tolni az előírt gyakorlatot. Feladni mert már "csak" 10mp van hátra... 

Azt vallom, hogy az igazi fejlődés csakis a komfortzónán kívül kezdődik. Amikor legyőzöd a saját magad által állított korlátaidat, akkor teszel a legtöbbet azért hogy elérd a kitűzött célodat. Márpedig az én célom megvan, ott van előttem! Tisztán látom! Ezzel kelek, ezzel fekszem! A célom az, hogy az ÉN kezemet emeljék a magasba május 11.-én!