Hát ez is eljött...újra.....

Közel 3 hónap kihagyás után (Államvizsgám volt, készülni kellett rá nah) a héten visszavonszoltam a seggem edzésre. Nem mondom hogy könnyen ment 3 hónap féktelen zabálás, némi tivornya és sok kanapén süppedős este után, de muszáj elkezdeni, hiszen május 11. minden nappal egyre közelebb van. Fontos ez a dátum, mert ekkor lesz az első profi MMA mérkőzésem. Erről fantáziáltam pontosan 7 éve (32 évesen) mikor nulla alappal lementem az első edzésre. Emlékszem mennyire kemény volt, de nem azért mert rommá vertek... Ugyan... Kb. fél évig a zsákot se nagyon üthettem meg, "csak" a tükör előtt kellett gyakorolni meg alapozás volt. Azért volt kemény, mert szó szerint nulla kondim volt. Edzés után fél órát feküdtem kint a kocsimban és küzdöttem a hányingerrel amit végül sikeresen legyűrtem.

Az elmúlt 7 évben volt sok jó és sok rossz pillanat. Volt mikor nem adtam bele mindent edzésen, aminek meg is lett az eredménye büntető fekvőtámaszokban vagy burpeekben. Volt nyertes amatőr meccsem, és volt vesztes is. Volt hogy kiütöttek, de volt hogy én nyertem K.O.-val. Minden alkalom egy állomás volt a május 11.-i végállomáshoz.

Rögös 3 hónap áll előttem, ahol szerintem csak saját magam leszek a legnagyobb ellenfelem. Betartani az edzéseket, mindig a maximumot adni ott minden alkalommal, figyelni a kajára, akkor is lemenni edzeni, mikor a halál faszára kívánom az egészet, stb... Szóval van lemondás meg áldozat bőven az úton. De a siker amit a végén kapok, nah az majd kárpótol mindenért. Szóval május 11, JÖVÖK!

Csak az az első edzés miatti kurva izomláz múlna már el...